Kiss Viki
Menü
← Vissza az írásokhoz
Írás

Mi a különbség egy fogás és egy érintés között?

Egy mozdulat technikailag pontos lehet, mégsem mindegy, milyen figyelemmel, jelenléttel és szándékkal találkozik a másik ember testével.

Egy fogást meg lehet mutatni. Lehet gyakorolni az irányát, az erejét, a ritmusát és a biztonságos kivitelezését. Meg lehet tanulni, hogyan használjuk hozzá a kezünket, az alkarunkat vagy a testsúlyunkat.

Mindez fontos. A biztos technikai alap nem fölösleges kötöttség, hanem az, ami lehetővé teszi, hogy ne a következő mozdulaton kelljen gondolkodnunk, hanem figyelni tudjunk arra az emberre is, akivel dolgozunk.

Az érintés azonban ott kezdődik, ahol a megtanult mozdulat találkozik egy konkrét emberrel.

A technika nem az érintés ellentéte

Az érintés számomra nem pusztán technika. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a technika másodlagos vagy elhanyagolható.

Ha egy mozdulat bizonytalan, pontatlan vagy nem biztonságos, azt a figyelem és a jó szándék sem teszi megfelelővé. A szakmai tudás adja azt a megtartó keretet, amelyen belül szabadabban lehet érzékelni, választani és alkalmazkodni.

A technika olyan alap, amelyre támaszkodni lehet. De nem mondja meg önmagában, hogy az adott pillanatban milyen erősségű, milyen ritmusú vagy egyáltalán milyen jellegű érintésre van szükség.

Ehhez már nem elég emlékezni arra, hogyan tanultuk a mozdulatot. Érzékelni kell azt is, hogyan válaszol rá a másik ember.

Ugyanaz a mozdulat nem ugyanaz az érintés

Kívülről nézve két mozdulat akár teljesen egyformának tűnhet. A fogadó számára mégis egészen más élményt adhatnak.

Nem mindegy, hogy a mozdulat sietve vagy nyugodtan érkezik. Hogy a kezelő valóban érzékeli-e a test válaszát, vagy csak végrehajtja a következő elemet. Hogy van-e lehetőség megállni, lassítani vagy irányt változtatni, amikor a test ezt jelzi.

A test jelzései, a légzés, a mozgás, a feszültség, az ellazulás és a határok érzékelése mind részei annak, ami két ember között egy kezelés során történik.

Ezért nem csak azt tartom fontosnak, hogy mit csinálunk a kezünkkel vagy az alkarunkkal.

Hanem azt is, hogy hogyan figyelünk arra az emberre, aki előttünk van.

Kölcsönös folyamat

Az érintés két ember között történik

A fogás leírható a mozdulat szempontjából. Az érintéshez azonban hozzátartozik az is, hogyan fogadja azt a másik ember.

A kezelőnek lehet egy irányultsága, de nem döntheti el egyedül, hogy az érintés mit jelent vagy mit vált ki. Ugyanaz a mozdulat az egyik ember számára megnyugtató, a másiknak bizonytalan, a harmadiknak pedig éppen az adott napon túl intenzív lehet.

Ezért az érintés nem egyirányú cselekvés.

A fogadó légzése, izomtónusa, apró mozdulatai, visszajelzései és határai folyamatosan alakítják a kezelést. A csendes figyelem mellett szükség esetén szavakra is szükség van: a kérdés, a pontosítás és a jelzés nem töri meg a folyamatot.

A beleegyezés sem egy egyszeri igen a kezelés elején. A teljes alkalom alatt jelen lévő lehetőség arra, hogy valami folytatódjon, megváltozzon vagy megálljon.

Figyelni nem ugyanaz, mint értelmezni

A test reakcióinak érzékelése nem jelenti azt, hogy a kezelőnek mindenre magyarázatot kell találnia.

Egy megváltozó légzésből, egy megfeszülő izomból vagy egy váratlan érzelmi reakcióból nem lehet egyértelműen tudni, mi történik a másik emberben. A figyelem nem gondolatolvasás, és nem jogosít fel arra, hogy valaki helyett megmondjuk, mit jelent a tapasztalata.

Lehet észrevenni, hogy valami változott. Lehet lassítani, kérdezni vagy több teret adni. Az értelmezés és a döntés azonban nem kerülhet ki annak a kezéből, akinek a testével dolgozunk.

A jelenlét számomra éppen ezt jelenti: kapcsolatban maradni azzal, ami történik, anélkül, hogy gyorsan elneveznénk, minősítenénk vagy meg akarnánk javítani.

A saját tapasztalat is része a tanulásnak

Az érintést nem lehet kizárólag kívülről megtanulni.

A képzés során ezért nemcsak adunk, hanem fogadunk is testmunkát. Másképpen értjük meg a nyomás, a ritmus, a várakozás vagy egy hirtelen irányváltás jelentőségét, ha a saját testünkön is megtapasztaljuk.

Fogadóként érzékelhetővé válik, mennyire más egy mozdulat akkor, ha valódi figyelem kíséri. Ahogyan az is érzékelhetővé válik, hogy milyen könnyen elveszhet a biztonság érzése, ha a kezelő gyorsabban halad annál, mint amit a test követni tud.

A saját élmény nem helyettesíti a szakmai tudást, de mélységet ad hozzá. Segít megérteni, hogy a másik ember teste nem egy néma gyakorlófelület, és egy technikailag helyes mozdulat sem választható el attól, ahogyan megérkezik a fogadó testéhez.

A fogást meg lehet tanulni. Az érintést folyamatosan gyakoroljuk.

Egy képzésen szükség van ismétlésre, pontosításra és hibajavításra. Először meg kell tanulni a mozdulatokat, hogy azok később ne kössék le az összes figyelmünket.

A cél azonban nem egy rögzített fogássor változatlan végrehajtása.

A biztos szakmai alap arra szolgál, hogy legyen miből kiindulva dönteni. Hogy észre tudd venni, mikor érdemes lassabban haladni, mikor változik a légzés vagy az izomtónus, hol van szükség kisebb nyomásra, és mikor fontosabb egy pillanatra egyszerűen megállni.